A dohányzás és az alkohol fogyasztásának felére csökkentésével tizenhárom hónappal nőhetne meg az átlagos várható élettartamunk, az egy főre jutó egészségügyi kiadások 10 százalékos emelésével pedig három és fél évvel – derült ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egészségügyi tanulmányából. A ráfordításoknál persze nem a több pénz, hanem az erőforrások felhasználása, a többletből vásárolt korszerű eszközök, a gyógyszerek és a magas szintű orvosi ellátás segíthetnek a halálozás kitolásában.
Mivel hazánkban az átlagnál alacsonyabb a várható élettartam (a férfiaknál 72,3 év, a nőknél 79 év), a fenti változtatások a magyarországi lakosságra is jelentős hatással lehetnek, főleg mert van tere a fejlődésnek. Míg az OECD-országokban a lakosság 18 százaléka dohányzik, addig Magyarországon 25,8 százalék. Igaz, ez is előrelépés, mert 2005-ben még a magyarok 30,2 százaléka gyújtott rá naponta legalább egyszer.
A másik hasonló egészségügyi probléma az alkoholfogyasztás. A magyarországi lakosok annak ellenére is a legnagyobb ivók között vannak, hogy a 2005-ös évi 12 literes szeszfogyasztás tíz esztendő alatt 10,8 literre csökkent a tizenöt évnél idősebb korosztály körében. Az OECD-átlag 9 liter.
A várható élettartamot a káros szenvedélyek visszaszorításánál is jobban növelheti, ha többet költünk az egészségügyre. Van mit behoznunk, ugyanis az egy főre jutó egészségügyi ráfordítások (reálértéken) 2003 és 2009 között 0,4 százalékkal estek, majd 2016-ig 2,7 százalékkal nőttek. A 2016-os költségvetés 2555 milliárd forintos ráfordítása jövőre 709 milliárddal 3264 milliárdra nőhet. Az egészségügyi kiadások szempontjából tipikus régiós állam vagyunk, a GDP-arányos egészségügyi ráfordításunk (állami és privát összesen) az elmúlt években 7-8 százalék között mozgott. A nyugat-európai országok e mutatója rendre 10 százalék feletti. A tanulmány több, évtizedeken átívelő trendre is rámutat. Ilyen a generikus készítmények elterjedése, ami egyes államokban (USA, Németország, Egyesült Királyság) már 75 százalék feletti, míg Svájcban, Luxemburgban még a 25 százalékot sem éri el. Magyarországon változatos a piac: míg egyes betegségeknél (leukémia) 100 százalékban generikus szert használnak, addig más (daganatos) kezeléseknél csak 25 százalékban.
A másik globális trend az egynapos sebészet elterjedése, ez a huszonnyolc OECD-országból húszban átlépte a 90 százalékos határt. Így aztán rengeteg kórházi ágyat szüntettek meg, ami segítheti a hatékonyságot és a beteg felépülését is. A kelet-európai régióban azonban alacsonyabb az ambuláns műtétek aránya: Magyarországon 54,3, Szlovákiában 57,2, Lengyelországban 34,6 százalék. A harmadik trend szerint számos államban szigorodtak az antibiotikumok használatára vonatkozó szabályok az elmúlt években, ami főleg a rezisztens baktériumok elterjedésének tudható be. Magyarországon az ezer főre jutó napi antibiotikum-használat 17 dózis, alacsonyabb a 20,6-es OECD-átlagnál. A kezelésekben viszont közel háromszoros eltérés is lehet az egyes országok között.
