Az Európai Számvevőszék új jelentése szerint a Marokkónak – az ország államkincstárába 2014 és 2018 között közvetlenül utalt pénzösszegek formájában – nyújtott uniós pénzügyi támogatás csekély hozzáadott értéket teremtett és a reformok támogatását is csak kismértékben tette lehetővé. A számvevők szerint az Európai Bizottság a nemzeti és uniós stratégiákban meghatározott szükségletek kielégítésére törekedett ugyan, de a támogatás túl sok területre irányult, ami csökkenthette annak hatását. Megállapították továbbá, hogy az országra irányuló költségvetés-támogatási programok bizottsági irányítását hátráltatták a programok kialakításának, végrehajtásának és nyomon követésének, valamint az eredmények értékelésének a hiányosságai.
A Marokkóra irányuló fejlesztési támogatások legjelentősebb adományozója az Európai Unió. A 2014 és 2020 közötti időszakra a Bizottság 1,4 milliárd euró összegű támogatást irányzott elő, elsősorban a következő három kiemelt ágazatban: szociális szolgáltatások, jogállamiság és fenntartható növekedés. 2018 végéig a Bizottság a költségvetés-támogatási eszköz keretében 562 millió euró összértékű szerződést kötött meg, és összesen közel 206 millió euró kifizetést folyósított. E támogatások, amelyek célja a reformok előmozdítása és a fenntartható fejlődési célok megvalósulása, az országra irányuló uniós támogatások 75%-át teszik ki.
A számvevők azt értékelték, hogy eredményes volt-e a 2014 és 2018 közötti időszakban a marokkói kiemelt ágazatokra irányuló uniós költségvetés-támogatás bizottsági irányítása és megvalósultak-e a célkitűzések. Az ellenőrzés az egészségügy, a szociális védelem és az igazságszolgáltatás ágazatára, valamint a magánszektor fejlesztésére terjedt ki.
„A Marokkónak nyújtott uniós támogatás nem segítette elő kellő mértékben az országban megvalósítandó reformokat, és a legfőbb kihívások kapcsán csak kismértékű előrelépés történt – nyilatkozta Hannu Takkula, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. – Ahhoz, hogy az uniós támogatás a lehető legnagyobb hatást érhesse el, a Bizottságnak a pénzösszegeket kevesebb ágazatra kell összpontosítania, és el kell mélyítenie a politikai és szakpolitikai párbeszédet Marokkóval.”
Megfelelő igényfelmérést és kockázatelemzést követően a Bizottság Marokkóban a költségvetés-támogatást ítélte a segélyezés megfelelő eszközének. A Marokkó számára nyújtott, évi átlag 132 millió euró összegű uniós költségvetés-támogatás jelenleg az ország átlagos éves költségvetési kiadásainak mintegy 0,37%-át teszi ki, emiatt elenyésző az általános ösztönző hatás. A számvevők ugyanakkor azt állapították meg, hogy a minisztériumi költségvetéseken belül jelentős összegek maradtak felhasználatlanul, ami megkérdőjelezi az uniós pénzügyi támogatás hozzáadott értékét.
A Bizottság három kiemelt ágazatot határozott meg. A számvevők azonban azt tapasztalták, hogy ezek az ágazatok összesen 13 olyan alágazatból álltak, amelyek közül több önmagában is ágazatnak tekinthető. A számvevők arra figyelmeztetnek, hogy a támogatható területek ilyen tág, számos ágazatot lefedő meghatározása csökkenti az uniós támogatás potenciális hatását. Rámutatnak továbbá, hogy a Bizottság nem átlátható módszerrel rendelte a finanszírozási összegeket az ágazati programokhoz, és nem minden ágazatban hangolták össze egyformán jól az adományozók munkáját.
A programok jelenleg is folynak, eddig azonban nem mutattak fel jelentős hatást, mivel 2018 végéig a célértékeknek kevesebb mint a felét érték csak el. Ezenkívül egyes célértékek nem voltak eléggé ambiciózusak ahhoz, hogy érdemben támogatni tudják a reformokat, mivel esetenként már a támogatási megállapodás aláírása előtt elérték azokat (illetve közel voltak a teljesítéshez). A számvevők megállapították, hogy az eredmények értékelésekor nem alkalmaztak szigorú ellenőrzéseket, és néha akkor is teljesítették a kifizetéseket, ha a célok nem teljesültek, illetve még akár romlott is a helyzet. Kismértékű volt az előrelépés egyes horizontális kérdésekben is.
Marokkó felfüggesztette a hivatalos politikai párbeszédet az Unióval, miután az Európai Bíróság egyik ítéletében kimondta, hogy Nyugat-Szahara nem részes fele a Marokkó és az Európai Unió közötti mezőgazdasági és halászati megállapodásoknak. A Bizottság a felfüggesztés 2019-ig tartó időszakában az uniós pénzügyi szabályokkal összhangban továbbra is nyújtott költségvetés-támogatást, azonban nem használta ki ezt az időt arra, hogy egyértelmű és előremutató stratégiát dolgozzon ki a kétoldali kapcsolatokat illetően.
A jelentés a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Bizottság számára: összpontosítson kevesebb ágazatra, a teljesítménymutatók tökéletesítése révén tegye lehetővé az objektív mérést, bővítse ki a támogatások folyósítására vonatkozó kontrolleljárásokat, mélyítse el a szakpolitikai párbeszédet és növelje az uniós támogatás láthatóságát.
pixabay.com
