Európai Számvevőszék: az Európai Unió legyen proaktívabb a mezőgazdasági kiadásokkal kapcsolatos csalások elleni küzdelemben

Európa

Az uniós költségvetés kiadásainak zömét kitevő közös agrárpolitikának (KAP) része néhány olyan kiadási rendszer, amely különösen ki van téve a csalás kockázatának. Erre mutat rá az Európai Számvevőszék ma közzétett jelentése, amely áttekintést nyújt a KAP-ot érintő csalási kockázatokról, és értékeli, hogyan reagál az Európai Bizottság a mezőgazdasági kiadásokkal kapcsolatos csalásokra. A számvevők következtetése szerint a Bizottság ugyan reagált a KAP-kiadásokat érintő egyes csalásokra, de proaktívabban kellene kezelnie bizonyos csalási kockázatokat, például a nagyarányú jogellenes földszerzés kockázatát. Mivel a csalók kihasználhatják a tagállami ellenőrzések hiányosságait, a Számvevőszék javasolja azt is, hogy a Bizottság jobban kövesse nyomon a csalás elleni nemzeti intézkedéseket, nyújtson konkrétabb iránymutatást, és mozdítsa elő a csalás megelőzésére és felderítésére szolgáló új technológiák alkalmazását.

A számvevők megvizsgálták a KAP támogatási rendszereit érintő csalási mintázatokat, és a 2007–‍2013-as és a 2014–2020-as programozási időszak adatai alapján elemezték a KAP által megosztott irányítás keretében finanszírozott intézkedéseket (közvetlen kifizetések, piaci intézkedések és vidékfejlesztés). A számvevők által azonosított fő kockázatok a támogathatósági feltételek megsértését elleplező kedvezményezettekkel, a finanszírozott intézkedések összetettségével, valamint a nagyarányú földszerzés jogellenes formáival kapcsolatosak.

„A csalás sérti az Unió pénzügyi érdekeit, és akadályozza, hogy az uniós források révén megvalósuljanak a szakpolitikai célkitűzések – jelentette ki Nikolaos Milionis, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag. – Véleményünk szerint az Uniónak többet kellene tennie a mezőgazdasági kiadásokkal kapcsolatos csalások kockázatának kezelése érdekében. Várakozásunk szerint jelentésünk segítheti a Bizottságot és a tagállamokat abban, hogy az új, 2023–2027-es közös agrárpolitika keretében továbbfejlesszék csalás elleni kapacitásukat.”

Az összetettebb szabályok hatálya alá tartozó kiadási területek – például a vidékfejlesztési beruházási intézkedések – nagyobb kockázatnak vannak kitéve, akárcsak a KAP egyes, a kedvezményezettek meghatározott kategóriáira irányuló támogatási rendszerei, mivel egyes igénylők nem hozzák nyilvánosságra a vonatkozó információkat, vagy mesterségesen teremtik meg a támogathatósági kritériumok teljesítéséhez szükséges feltételeket, hogy jogosulatlanul részesüljenek KAP-támogatásban. Vonatkozhat ez például az olyan mezőgazdasági „kkv-knak” nyújtott támogatásra, amelyek nem tették közzé a más vállalatokkal fennálló kapcsolataikat, vagy a támogatásra nem jogosult olyan kedvezményezettekre, akik „fiatal mezőgazdasági termelőként” igényeltek kifizetést.

A nagyarányú földszerzés olyan csalárd gyakorlatokhoz kapcsolódhat, mint dokumentumok hamisítása, kényszerítés, politikai befolyás vagy bennfentes információk felhasználása, az eljárások manipulálása vagy kenőpénz fizetése. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és a nemzeti hatóságok vizsgálatai megállapították, hogy az ilyen típusú csalárd tevékenység leggyakrabbban köztulajdonban lévő mezőgazdasági területeket érint, illetve magántulajdonban lévő, tisztázatlan tulajdonú földterületeket. A csalók azzal is próbálkozhatnak, hogy kizárólag azért szereznek – akár jogszerűen, akár nem – földterületet, hogy közvetlen kifizetésekben részesüljenek, pedig nem is végeznek mezőgazdasági tevékenységet. Ennek kockázata nagyobb egyes legelők és hegyvidéki területek esetében, ahol a kifizető ügynökségek nehezebben tudják ellenőrizni, hogy folyik-e ott az előírt mezőgazdasági tevékenység, például legeltetés.

Mivel a KAP-ra vonatkozó legutóbbi bizottsági kockázatelemzésre 2016-ban került sor, a Számvevőszék többek között azt javasolja, hogy a Bizottság frissítse az arra vonatkozó értékelését, hogy a különböző kiadási rendszerek milyen mértékben vannak kitéve csalási kockázatoknak, és hogy a tagállami szinten végrehajtott csalás elleni intézkedések milyen mértékben képesek feltárni, megelőzni és korrigálni a csalásokat.

A számvevők azt is javasolják, hogy a Bizottság hozza meg a fő csalási kockázatok csökkentéséhez szükséges intézkedéseket és mozdítsa elő az új technológiák – például az adatbányászat, a gépi tanulás, a műholdas képalkotás és a felvételek kiértékelése – alkalmazását a csalások elleni küzdelemben, a tagállamokat is ösztönözve, hogy tegyenek lépéseket ebbe az irányba.