Még a madárvilág iránt kevésbé érdeklődő embereknek is bizonyosan feltűnt, hogy az utóbbi időkben a városi területeken is seregélyméretű madarak nagy csapatai tűntek fel. Ha valaki vette magának a fáradságot és alaposabban szemügyre vette ezeket a gyakran elég bizalmas viselkedésű madarakat, megfigyelhette, hogy különösen szép tollazatú rigókról van szó. Ezek a madarak a védett (természetvédelmi értékük 25.000 Ft.) fenyőrigók (Turdus pilaris), melyek gesztenyebarna hátukkal, vállukkal, hamuszürke színű fejükkel, nyakukkal, farcsíkjukkal, rozsdássárga nyakoldalukkal igen elegáns benyomást keltenek. Jellegzetes hangjuk leírására leginkább a „csakk” szócska alkalmas.
A fenyőrigó eredetileg Európa és Ázsia északi területein volt honos, azonban mára Magyarország vált a faj elterjedési területének egyik legdélibb határává. Tőlünk északabbra a zárt, sűrű erdők kivételével a tundráktól a hegyoldalakon át egészen a mocsaras nyír-, éger-, és fenyőerdőkig és a városi parkokig sok helyütt fészkelnek. Magyarországon főleg középhegységi területeken, olykor az Alföldön is kis számban, de rendszeresen fészkel, becsült állománynagysága 30-100 párra tehető.
Legelső bizonyított hazai fészkelése Molnár Lajos által 1901-ben nyert bizonyítást Molnaszecsődön.
A tőlünk északabbra költő madarak téli vendégekként érkeznek hozzánk így októbertől márciusig kisebb-nagyobb számban találkozhatunk velük. Különösen kemény teleken az északi állományok nagy csapatai húzódnak le hozzánk táplálkozni, de olykor még délebbre is eljutnak. Az ilyen – időjárás és táplálékellátottságtól függő – években jelennek meg a fenyőrigók csapatai.
Mit tehetünk e kellemes külsejű, védett madarak érdekében? Három dolgot is ki tudunk emelni. Az első és talán legfontosabb, hogy ne zavarjuk, bántsuk őket (tekintve, hogy természetvédelmi oltalom alatt álló fajról beszélünk, ez törvénybe is ütközik).
A második dolog, hogy konkrét etetéssel is segíthetjük őket: szívesen fogadják például az ágakra tűzött, talajra helyezett félbevágott almát (ilyenkor kiváló fotótémát is nyújthatnak nekünk).
A harmadik dolog már konkrétabb. A városi közegbe húzódó fenyőrigócsapatokra (és más madarakra is) nagy veszélyt jelentenek a nagy irodaházak, épületek visszatükröződő üvegfelületei. Különösen ahol bogyót termő fák állnak az épületek közelében lehet ez súlyos probléma. A madarak az égboltot vagy a fáknak a tükörképét látva gyakran az üveg felé repülnek, menekülnek. Ezt kiválthatja akár egy petárda hangja, vagy egy arra vadászó karvaly is. Az üvegnek ütköző madarak általában nem élik túl a balesetet és egy-egy ilyen helyen (különösen kemény teleken) a fenyőrigók rengeteg példánya áldozatul eshet.
hnp.hu
