A Debrecenben Hallottam csoportban osztotta meg keserűségét egy debreceni hölgy, aki megalázónak érezte, hogy több órás kiszolgálás után az igencsak borsos számla ellenére sem kapott egy fillér jattot sem.
Örök vitatéma a borravaló kérdése, két markáns, szembenálló táborra osztja a társadalmat. Az egyik véglet az, amikor forintra kiszámoljuk az összeget, a másik, amikor kötelezőnek érezzük a borravaló adását, és a hanyag, flegma kiszolgálás ellenére is adunk – muszájból.
Igazából nem szeretnénk ebben állást foglalni, de kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére. Lehet szavazni!
[poll id=”11″]
A parázs vitát generáló (azóta törölt) Facebook-poszt pedig így szólt:
Szeretnék egy nem mindennapi történetről egy rövid beszámolót tartani .. Debrecenben pincérnőként dolgozok egy színvonalas étteremben. Megjegyzésem nem a vendégek/emberek ellen irányul, de úgy gondoltam elgondolkodtató, ami a napokban történt velem… lassan 1 éve vagyok az étterem felszolgáló urai között, de ilyet még soha nem tapasztaltam, ahogy kollégáim sem ! Úgy gondolnám , mint pincér, hogy egy vendégkört (körülbelül 4-5 órányi étteremben való tartózkodása során) kellő figyelemmel, érdeklődéssel és tudással kell kiszolgálni(főleg 10-12fő esetén) .. nyilván ha nem lennék alkalmas a munkakör betöltésére, már rég nem alkalmazna az étterem, ebből kiindulva kíméljenek a “biztos nem volt jó a kiszolgálás” kommentelők..
Az etikett azt kívánja, hogy a fogyasztás összegének 10%át a fogyasztáson felül borravaló címszóval és megköszönve a felszolgáló munkáját, adjunk fizetéskor. Az emberek 70-80%a nincs tisztában a borravaló fogalmával. Nem is elvárás , hiszen minden ember abban a nyugodt tudatban lép be és távozik az étteremből, mi szerint a pincérnek is biztos van fizetése …. természetesen ! Van fizetésünk .. nem szeretnék pontos összegekről beszélni, de ha nem kapnánk borravalót a kedves vendégektől, igen csak csekély fizetést tudhatnank magunk mögött 11-15 óra napi munka után. (Kb. 350ft/óra) Nos … a számla összege 48.560ft, aminek 10%a 4850ft … tehát közel 54.000ft lett volna az etiket alapján a végösszeg, amit etiket szerint kapnom kellett volna. Ehhez képest a kedves vendég nem hogy 5%ot (2-3.000ft-ot).. de 1%ot sem hagyott … amiből annyi következik hogy 4-5 óra kiszolgálás, figyelem, kedvesség után egy “sajnos nem nyert” sorsjegy volt a jutalmam! Biztosan jó poén és sokak arcára mosolyt csal a történet, de kicsit a dolgok mögé nézve kissé felháborító. Szeretném a kedves vendégnek ez úton is megköszönni , igazán érdemes volt az nap felkelnem !
Ahogy elnézem az árakba már bele van kalkulálva a borravaló összege.
Ha már ennyire sötét és tudatlan vagy legalább ne kommentelnel !
Úgy látszik, hogy sajnos nem vagy tisztában az etikett fogalmával. A lényege, hogy nem kötelező! Főleg akkor nem ha egy olyan dologról van szó, ami ennyire megosztja az embereket.
Szerintem az sem rossz dolog, hogy étterembe járunk, és ezáltal van munkád!
Ha pedig kevésnek tartod a fizetést, akkor azt beszéld meg a munkáltatóddal.
Ezen dolgok ellenére, tényleg taplóság odaadni egy sorsjegyet, ha az már levan kaparva. Ellenkező esetben meg még vicces is lehet.
Ha végig olvasod nyugodtan értelmesen a kijelentésemet, akkor láthatod , hogy nem azért voltam felháborodva , hogy nem kaptam borravalót, hanem borravaló helyett egy sajnos nem nyert kaparós sorsjegy várt az asztalon! Úgy gondolom, hogy aki nem tud adni ne adjon, nincs ezzel baj … de ne alázzon meg !
Nyilvan volt oka, amiert a vendegtol kapott egy “sajnos nem nyert ” feliratot..
Miert nem szall inkabb magaba es marad magahoz is oszinte a kedves pincerno, aki ahelyett,hogy kiszamolna,hogy mennyit “kellene” jattolnia a kedves vendegnek, inkabb elgondolkozna,hogy miert tortent ez igy?
Mas szakmaban sincs jatt, pedig nagyon elferne a fizetesek mellett. Panaszkodni eleg sokan tudnanak. Aki olyan munkat valaszt, ahol emberekkel kell foglalkozni, akkor ne sirjon,hogy orakig veluk foglalkozott es cserebe nem kapott semmit. Maskor lgyen jobb es kedvesebb, hatha kap. Ha meg nem, oruljon,h van munkaja.
Szeretném minden kedves olvasóban tisztázni, hogy egyáltalán nem amiatt háborodtam fel, hogy nem kaptam borravalót! Mivel vendéglátásban dolgozok, pont tisztában vagyok vele, hogy van, aki megteheti, hogy borravalóval hálálja meg a kiszolgálást, van aki nem. A megjegyzésemben világosan leírtam, hogy az etiket azt kívánja….. nem én!!!! Nem én vártam el, hogy 5000ftot hagyjon itt a vendég ! Azért tartom felháborítónak a történetet, mert egy kaparós sorsjegy várt az asztalon ! Szerintem ez a megalázó! Ha nem tud adni a vendég, akkor ne adjon semmit !
Kedves Reka,
Akkor nem azt kellett volna boncolgatni hosszu sorokon at, h mit kivan az “etikett”, amugy max a szokas vagy az illem es nem az etikett, de mindegy. Meg hogy mennyit konkretan… mert igazabol a sorsjegy konkretan elsikkadt a szovegben. En is alig vettem eszre, mivel a fo tema a jatt es a hianya all. Sajnos maskepp kellett volna megfogalmazni, de a szamlat sem kellett volna feltenni, eleg lett volna egy utalas a vegosszegre.
Miért elvárás Magyarországon az orvosnak, pincérnek jattot adni, pláne kiszámolni? Miért nem jár a buszsofőrnek, a bányásznak, a takarítónőnek, a boltosnak, és bárkinek, akinek kézzel foghatóan jó a munkája…
Miért jár Magyarországon az orvosnak, pincérnek a jatt, pláne előre elrendelt összeggel? Miért nem jár a bányásznak, a buszsofőrnek, a péknek, a darusnak, a tetőfedőnek, az utat betonozónak? Ők nem látják el megfelelő színvonalon a munkájukat? Ők még egy “nem nyert” sorsjegyet sem kapnak a főnöktől.
Talán ismeri a “Borravalós szakma” fogalmát.
Ha nem, olvasson utána.
A bányába meg menjen le maga jattot adni… Hülyébb példája nem volt?
Kedves Posztoló!
És ha nem is Önnek szánták a sorsjegyet? Csak ott kaparta le és mivel nem nyert, gondolta a kedves Vendég, majd kidobják.
Ha direkt volt, tényleg felháborító. Én is olvastam a posztot a Facebook oldalon. Nekem is úgy tűnt, nagyon is a borravalóról szólt a poszt. Én is emberekkel dolgozom, nem kapok borravalót és nem is hangoztatod.
*hangoztatom
Két ember találkozott egymással, az egyik ember a pincér a másik a vendég. Egyikőjük, kénye-kedve szerint kiszolgálta a másikat, mindent megtett azért, hogy” Az” jól érezze magát, emberként viselkedett. “Az”, ezt úgy köszönte meg, hogy porig alázta. Ez nem borravaló kérdése. Ennek az esetnek a kapcsán nem annak a kérdését kellene megvitatni, hogy ki, mennyi borravaló adását tartja helyénvalónak, hanem azt, hogy miből gondolják egyes emberek,, hogy jogukban áll így viselkedni a másikkal.
A borravaló kérdése elég tág pro és kontra vitát tud generálni.
Alábbi írásom is csak egy apró szelete a kérdéskőrnek.
http://azahalalom.blogspot.hu/2017/06/az-halalom-ha-valaki-kamu-nagyvonalu.html
A link közlésének kölcsönössége miatt a Facebook aloldalaimon (Borravaló, Magyar mentalitás) felteszem a ti linketeket cserébe.
A hölgy igen magas elvárásokkal rendelkezik. Lehet megszokta, hogy jattolnak neki az elvégzett tevékenységéért. A csinos pofika nem minden, ha ésszel nem társul.
Én nem voltam megelégedve a felszolgálásával!