Bár ma már megszokott látvány a karácsonyfa, alig több mint egy évszázada a Vatikánban még tiltott volt, az 1930-as évekig pogány szokásnak bélyegezték.
Sokakat meglephet, de az úgynevezett közösségi karácsonyfa hamarabb létezett, mint az egy család, egy fa modell. Elzászba, Badenbe, Brémába a céhházakban már megszokott látvány volt a karácsonyfa a XVII. században. Rövidesen kedveltté vált, így állítottak fát a fejedelmi udvarokban, protestáns templomok udvarain, óvodákban, míg végül megérkezett az otthonunkba.
Európa utcáin, terein az első világháború alatt, illetve azt követően jelentek meg karácsonyfák.
Ma már megszokott látvány a karácsonyfa a Vatikánban is, de 1935-ben az olasz kormány még megtiltotta a karácsonyfa-árusítást, a Vatikán hivatalos lapja pedig – többek között- „pogány természeti szokások maradványának, egzotikus és pogány divatnak, protestáns divatnak” nevezte a “fa-kultuszt”.
Magyarországon
először a két világháború közötti időszakban, a Rókus Kórház előtt állítottak mindenki karácsonyfáját „vigaszul” a szegényeknek, hajléktalanoknak, egyedülállóknak – akadt belőlük akkor (is) bőven. Ezt követően a „mindenki” fogalma szűkült, a karácsonyfát a Parlamentben állították fel, itt tekinthették meg a kiválasztottak. A rendszerváltást óta van a számunkra megszokott helyén, az Országház előtt.
Szöőr Bea
