Több mint nyolc évnyi nyomozás után úgy tűnik, végre perdöntő bizonyíték került a rendőrség kezébe, és kiderült, ki ölte meg a képviselőasszonyt.
Debreceni lakásában 2007. április 7-ére virradóra megölték Balla Irma önkormányzati képviselőt. Holttestét fia fedezte fel, ő értesítette a rendőrséget. A nyomozás során a zsaruk 2007 májusában kihallgatták a debreceni D. Lajost is, aki információik szerint a gyilkosság előtt segédmunkásként az áldozat háza melletti építkezésen dolgozott. Ezt az építőbrigád tagadta, D. Lajos azt állította, otthon aludt, amit három rokona igazolt. A férfit 2009-ben vagyon elleni bűncselekmények miatt fogták el a rendőrök. Beismerő vallomást tett lopásairól, betöréseiről, majd amikor megkérdezték tőle a nyomozók, mi volt még, így felelt: „Ja, és én öltem meg Balla Irmát!” 2009 júliusában ügyész és rendőr együtt hallgatta ki, vallomását azonban néhány nappal később visszavonta. 2009. július 10-én és 13-án az időközben az áldozat fia ellen indult büntetőperben a bíróság tanúként meghallgatta, azonban a gyilkosságra vonatkozó vallomását nem ismertethette, mert a férfi nem járult hozzá – visszavont vallomás az eljárásban nem használható fel. A rendőrség az új eljárás során perdöntőnek tűnő bizonyítékot talált ellene.
– A gyilkosság felfedezése után a hajdúsági kollégák jelentős erőkkel kezdték meg az elkövető felderítését, nyomozásuk során az asszony fián kívül nem merült fel más neve, aki az emberöléssel gyanúsítható volt – ismerteti az előzményeket Petőfi Attila vezérőrnagy, a Készenléti Rendőrség kiemelt ügyeket felderítő főosztályának vezetője. – Az áldozat fia kihallgatásán tagadott, addig is hárítóan reagált a szerepét firtató kérdésekre. Alibije szerint körülbelül 18 órától éjjel egy óráig nem is volt a városban, Bagamérban múlatta az időt a barátaival. Egyik cimborája vitte haza, de a házba – miután a pincében aludt – még reggel sem tudott bejutni, ezért elment az apjához, és csak onnan hazatérve fedezte fel a bűncselekményt. Édesanyjával nem volt felhőtlen a kapcsolata, előző este is vitatkoztak. Sok minden szólt ellene, a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte, majd a nyomozás lezárása után az ügyészség megvádolta, az első fokon eljáró bíróság pedig bűnösnek találta különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében.
Fellebbezés következtében az áldozat fiának büntetőperében a Debreceni Ítélőtábla új eljárást rendelt el. A megismételt elsőfokú eljárásban a Debreceni Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottat. Fellebbezések után a Debreceni Ítélőtábla 2013 szeptemberében helybenhagyta az ítéletet, így az jogerőre emelkedett. Az országos rendőrfőkapitány utasítására 2013. november 25-én az ORFK kiemelt életellenes ügyeket felderítő főosztálya indított új nyomozást a tettes felderítésére, Balog Gábor alezredes, kiemelt főnyomozó lett az ügygazda.
– A minden részletre kiterjedő értékelő-elemző munka eredményeként megállapítottuk, hogy más elkövető személye sem volt kizárható, az áldozat fiára vonatkozó, egyenként és összességükben is mérlegelt bizonyítékok nem alkottak zárt, kételymentes láncolatot – folytatja a főosztályvezető. – Míg a hajdúsági kollégák hét, mi tizenegy verzió felállítását tartottuk lehetségesnek. Az időmúlás miatt az összes információt, különösen a legfrissebbeket megfelelő körültekintéssel kellett értékelnünk. Rendelkezésre állt a lefoglalt ruházat, a telefon és a számítógép, és tudtuk, különösen fontos szerepe van a biológiai nyomoknak. Számosat rögzítettek és értékeltek az alapeljárásban, de a hat négyzetméteres ágytakarót, amelyen az áldozat a halálakor feküdt, senki nem vizsgálta. Igaz, ez vérrel erősen szennyezett volt, teljes felületének DNS-vizsgálata több mint százmillió forintot emésztett volna fel, és kiszámíthatatlan ideig tartott volna, ezt el kellett vetnünk.
A zsaruk tudták, hogy a takaróhoz az elkövetőnek hozzá kellett érnie, így értékelhető nyomot hagyhatott. Felmerült, hogy addig nem vizsgált személy is képbe kerülhet.
– A módszer újszerű volt, mi javasoltuk a szakértőknek, akik elfogadták, sőt azóta más ügyekben is sikerrel alkalmazzák – mondja Petőfi Attila. – Arra kértük őket, osszák fel a takaró felületét 20×30 centiméteres négyszögekre, a ruhadarabét pedig 10 centiméteres csíkokra, és ezeket tapogassák le steril eszközökkel, amelyeken reagens folyadék van. A takarón az áldozatén kívül négy személy DNS-nyomai voltak kimutathatók: az áldozat fiáé, időközben elhunyt édesapjáé, a szomszédban élő testvéréé és D. Lajosé. Ez volt a döntő láncszem, mert az ágytakarón 1:54 billióhoz, a fehérneműn 1:15 millióhoz, tehát a bizonyossághoz közelítő valószínűséggel D. Lajos biológiai profilja volt azonosítható.
A vagyon elleni bűncselekmények miatt 2019-ig jogerős szabadságvesztését töltő férfit 2015. február 10-én gyanúsítottként hallgatták ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt, tagadott.
– Zsaru Magazin –
