Nem kell túlragozni: a magyar válogatott vitathatatlanul egyik fénykorát éli jelenleg, és hétfőn egy újabb bravúros eredménnyel végérvényesen beírhatja magát a históriáskönyvekbe. Ehhez nem kell mást tenni, mint este legalább egy pontot szerezni a Puskás Ferenc Stadionban az Európa-bajnok és a Nemzetek Ligájában második olaszok ellen. Ha sikerül, csoportgyőzelem és az NL négyes döntőjében való részvétel jár érte, és a következő EB-sorsolásnál első kalapos kiemelést kap a nemzeti csapat.
Kimondva nagyon könnyűnek tűnik a feladat, de abban biztos vagyok, hogy a válogatott eddigi menetelése alapján kimondhatjuk: most már semmi sem lehet lehetetlen a fiúknak!
Egyébként a maga nemében már azzal is egyedülálló tettet vitt véghez a magyar labdarúgó-válogatott, hogy a közvélemény által halálcsoportnak titulált A liga harmadik csoportjában 10 pontot szerzett olyan ellenfelekkel szemben, mint a világbajnok Németország és a regnáló EB-ezüstérmes Anglia. Utóbbit ráadásul oda-vissza legyőzték Marco Rossi tanítványai, de a germánok is megtapasztalhatták nem is olyan régen Lipcsében, hogy milyen hálátlan feladat volt a jól szervezett trikolórunk ellen játszani. A Szalai csodagóljával megnyert összecsapás után pedig kis híján már a Nemzetek Ligájának négyes döntőjében érezhettük magunkat, de Olaszország tett arról, hogy izgalmas legyen a kvartett utolsó köre, hiszen Giacomo Raspadori gójával szűkön, de legyőzték az angolokat Milánóban.
Így viszont adott egy szép búcsú lehetősége hazai környezetben a visszavonuló Szalai Ádámnak is, aki a meggypiros mezben kimondottan ihletett formában játszott az elmúlt két kontinenstornán, és jelenleg is abszolút kulcsembere a válogatottnak. Rajta kívül különleges lesz az összecsapás talján szövetségi kapitányunknak, Marco Rossinak is, aki egyrészt szülőhazája ellen fogja dirigálni az övéit. Másrészt varázsló módjára csodát tett ezzel a garnitúrával, hiszen a küzdelemsorozat megalapításakor még a C ligából indult a válogatott, és úgy küzdötték fel magukat a legmagasabb osztályig, ahol éltek a lehetőséggel és nem szeppentek meg a nagyágyúkkal szemben sem.
A tar mester a kiírás sorsolása után egyébként nemes egyszerűséggel csak egy trollkodással reagált az eredményre, mikor azt mondta: ”Könnyű és nem nagy ügy” – ezzel komolytalannak vehették szavait az ellenfelek, de mára már a saját bőrükön is megtapasztalhatták, hogy nem viccelt a szakember. Rossi mégis két lábbal a földön jár, amit mi sem bizonyít jobban, mint amikor a németek elleni találkozó utáni nyilatkozatában viccesen arra utalt, ha valaki azt mondja neki a megmérettetés előtt, hogy az utolsó körnek 10 ponttal fogunk nekivágni, azt minden bizonnyal „elküldte volna a pszichiátriára.”
Eddig egyébként csak a Roberto Mancini edzette Squadra Azurrától (az olasz labdarúgó-válogatott beceneve – a szerk.) kapott ki 2-1-re még júniusban a magyar csapat. Most viszont fordulhat a kocka, és megvan az esély egy jó eredmény elérésére, hiszen a Puskásban valószínűsíthetően telt ház és hatalmas szurkolótábor előtt kísérelhetik meg a visszavágást Szoboszlaiék. Ellenfelünknél biztosan lesz egy nagy hiányzó, a Seria A többszörös gólkirálya, a Lazioban játszó Ciro Immobile ugyanis sérülés miatt nem utazik el a Budapestre. Ettől függetlenül maradnak azért bőven klasszisok Mancininek is, hiszen az odavágón bombagólt gólszerző Nicolo Barella például játszani fog.
Tétmérkőzésen egyébként legutoljára a millennium évében találkoztunk a még Giovanni Trapattoni edzette „azúrkékekkel”, és akkor Pippo Inzaghi duplájára Horváth Ferenc tudott válaszolni kétszer is, így értékes pontot szereztünk az azóta már elhunyt Bicskei Bertalannal.
Akkor az az eredmény a tisztes helytállásra volt elég, de most sokkal többet jelentene.
Mit tesz az esélytelenek nyugalma, igaz? Úgy fest, nagyon sokat. Emlékezzünk csak vissza Görögország 2004-es EB győzelmére vagy Angliában a Leicester City tündérmesére hajazó bajnoki címére, ahol senki sem várta előzetesen ezeket a sikereket.
Most ezekkel felérő magasságokba kerülhet egy esetleges továbbjutással a magyar futball.
– Faragó László –
