Mint emlékezhetünk rá, 2015 november 13-án késő este egy összehangolt terrorakció keretében iszlamisták több párizsi helyszínen összesen 137 embert gyilkoltak meg, és 352-megsebesítettek.A párizsi terrortámadások hatásait eltúlozza a média és a politika, és a terroristák is, mert mindegyiküknek ez az érdeke – mondta a VS.hu-nak adott interjújában Eyal Winter.
Az izraeli-német származású professzor szerint nagyon eltúlozzuk a merényletek hatását, következményeit. Annak, hogy valaki terrortámadás áldozata legyen Európában vagy Amerikában, még mindig nagyon kicsi a veszélye. A második világháború egyetlen ütközetében többen haltak meg, mint ahány embert a terror érintett a kőkorszak óta.
Bármennyire is tragikus volt, ami Párizsban történt, a francia családon belüli erőszaknak sokkal többen esnek áldozatul. Ez pedig azért baj, mert minél jobban eltúlozzuk a terror jelentőségét, annál nagyobb lesz a csábítás a terroristák számára egy újabb támadásra. Az ő kezükre játszunk egyszerűen. És ebben egy nagyon furcsa koalíció segíti őket.
Kik alkotják ezt a “koalíciót”?
Winter szerint a kormányok, politikusok, a média és a terroristák mind a terrorveszély eltúlzásában érdekeltek. A kormányok azért, hogy a választóik védelmezőiként tüntethessék fel magukat. A média, amíg lehet, megpróbálja fenntartani a megnövekedett érdeklődést, hiszen addig is több hírt fogyasztanak az emberek, és ez nekik bevételt hoz. A terroristáknak pedig azért jó, mert amíg ez tart, más dolgozik helyettük: más tartja fent a félelmet az emberekben.
Ön szerint miért nem foglalkozik annyit a média, a közbeszéd a családon belüli erőszakkal, a közúti balesetekkel, vagy a fiatalkorú bűnözéssel? Utóbbi pedig óriási probléma az Egyesült Államokban. Mi lenne, ha a terrorral is olyan szinten foglalkoznánk, mint ezekkel? A terror csak addig él, amíg beszélünk róla, amíg különlegesnek kezeljük.
Közös nyelv kellene az EU-ba
Az EU lassúságát, körülményességét firtató kérdésre Winter kifejtette: 28 eltérő kultúrájú, nyelvű országról beszélünk. Először is kell egy valóban közös nyelv. Az angol még nem tölti be itt ezt a szerepet. Másrészt egy ilyen közösség tagjainak valóban meg kellene ismernie egymást, egyszerűen tömegeknek kellene utaznia egyik országból a másikba, hogy kialakuljon valamilyen közös benyomás.
Az Eyal Winterrel készített interjú teljes terjedelmében itt olvasható.
