Gothár Péter és Bereményi Géza filmje fontos párhuzamosságokra világít rá 41 évvel az elkészülte után is a forradalom és szabadságharc illetve napjaink történései között. Nem azért, mert ők előre látták, hogy mi fog történni azokkal, akik a rendszerváltás kezdetén a Vörös Hadsereg távozását követelték. Hanem azért, hogy az akkor a Narancs jegyében pártot alapítók ugyanúgy vakvágányra vezetik Magyarországot, mint akik az ötvenes évek elején, vagy a nyolcvanas évek végén tették.
1956 októberében a szólás és sajtószabadság hiánya csak egy ok volt a sok közül. A valódi oka a forradalom kitörésének a rossz életkörülmények voltak, amit az államosítás, a padlás lesöprés és megannyi túlkapás okozott. Akkor a pénzt nehéz iparra (fegyverekre) költötte a kommunista diktatúra. Ma jachtokra és dorbézolásra költik a pénzt azok, akkor trükkös módon magas energiaárakkal és adókkal sarcolják a magyarokat.
1956 november elején tömegek távoztak Ausztriába, hogy Bécsen keresztül máshol találjanak boldogulást. Ma magyarok tömegei dolgoznak Ausztriában, hogy ott keressenek megélhetést és biztosítsanak maguknak jobb, békés életet.
1956 novemberében Moszkvában döntötték el, hogy kik és hogyan vezessék tovább Magyarországot. Most a hatalmon lévők szintén az orosz fővárosból várják a támogatást és segítséget kiegészítve a Kínai Kommunista Párt oltalmazásával.
1956 novemberében senki sem gondolta, hogy a rendszert le lehet váltani és el lehet számoltatni azokat, akik az ország kizsigerelését végezték. Ma szintén sokan vannak ezzel így. Bár már most úgy tűnhet, hogy megállt az idő, de lehet változtatni. Jövőre választások lesznek és elbúcsúztathatjuk azokat, akiknek lejárt az ideje itt és Brüsszelben.
A filmet érdemes időről időre újra nézni. A fontos tanulságok mellett kivételes tehetségeket láthatunk és szállóigévé váló párbeszédek hangzanak el. Talán egy nap Kakassy Áginak is emléktáblát fognak állítani Váradon, ha más életében nem lehetett elismerni a tehetségét.
N.Nagy Sándor
